2018. február 24., szombat

A Kőszeg-forrás Erdőrezervátum és egyéb mecseki erdők

Életem eddig legszebb téli túráját Gazsi barátommal tettük 2009 januárjában  a Zengőn, érintve a híres bükköst. Ma is egy bükkösbe indultam, a Kőszeg-forrás Erdőrezervátumba. Mára napsütést ígért a meteorológia, nem nulla volt a valószínűsége, hogy ma is csodálatos utam lesz.

Budafa felől közelítettem meg a helyszínt. A rákos-völgyi vadászház csinos kis épülete mellett sudár tölgy áll. Biztató kezdet.

Aztán nagy mocsarakon keltem át (sokszor dicsérve gumicsizmás előrelátásom) és  szörnyű, fiatal erdőültetvények  vártak.

Utam jelentős részét ilyen terepen tettem meg. A hó súlya alatt görnyedő fiatal fák nagyon nehezen  járhatóvá tették a terepet.

Aztán a hóban nehéz az utat követni, gyakorlatilag össze-vissza bolyongtam rengetegszer eltévedve. Így aztán mély vízmosásokon kellett átkelnem.

Végre megtaláltam a Bugyogó-forrást. Nyilván a víz lendületes feltöréséről kapta a nevét, bár mostani képe alapján akár a népszerű aslóruházati termék is lehetne a névadásának oka.

Itt már két bükk is mérésre érdemes volt. Mindkettő 510 cm-es lett, és mindegyiknek van egy élő, és egy vagy két holt fele.

Az első fa  elég nyilvánvalóan két fa összenövése. Még élő fele szép és nagyratörő.

A másik fa három részre bomlik. Ez sokkal jobban egyben van mint az előző, de ennek is csak a középső, legvékonyabb törzse él. Bár mindkettő listás méretű, de azért mégiscsak olyan érzés ez, mint amikor az ember menyecskére vágyik, de csak özvegy jut, hogy ismét megidézem az ismert gemenci mondást.

Ennyi mára a mecseki kőszurdokokról.

Ennyit mára a "nívós" vadfotókról.

A Kőszegi-forrás is meglett.

Az egykori KISZ-esek, talán Iván és Móni,  itt sem fel feledkeztek meg a békeharcról, bár Méhes elvtárs, az akkor első titkár, biztos nem erre a formájára gondolt elsősorban.

Íme a bizonyíték. Az egyetlen, alig észrevehető jel.

Azt írják róla, hogy a Mecsek egyik legszebb bükköse. Hát?

Jégcsapok.

Sziklák.

Megint jégcsapok.

Aztán a Koszonya-tető 400m-es magassága után a Pécs feletti Misina 500m magasan lévő parkolójába mentem. Itt már egészen más hangulatú erdők fogadtak.

Meg sem álltam  a Tubes 611m magas csúcsán lévő kilátóig.

Kicsit ködös volt az idő, de a havas-zúzmarás fák fentről jól néztek ki.

Zúzmarás formák 1.

Zúzmarás formák 2.

Ford.

Ez már a Kis-Tubes 577m-es csúcsán lévő kilátóból készült. Kicsit oszlott a köd, de napfényről szó sem volt.

A másik irányba.

Mérsékelt forgalom az igen meredeken induló misinai sípályán.

A Tettyén már jóval kevesebb a hó. Lent a városban meg szinte már semmi.

A Havi-hegy.

A Havi-hegyi kápolna a tettyei kilátóból.Ezzel utam véget ért. A 2009-es Zengő-túra elsősége egy percig sem volt veszélyben.

2018. február 22., csütörtök

Hó és más semmi

Hát mégiscsak lett hó az idén is.

A som már nem gondolta hogy még ilyen lesz.

Most aztán nyakig van a jégben.

A hunyoroknak ez meg se kottyan...

...ha agyon nem nyomja őket a hó.

Valami jégszerűség van a Holt-Sión.

A Gemenc mindig szép. Csak ilyenkor nehezebb észrevenni.

Azért úgy összességében csak pocsék az idő mostanában. 

2018. február 16., péntek

Somogyból hazafele

Kaposvárról hazafelé jövet először Nagyberkiben álltam meg szomorkodni. Itt a Schmidegg-Vigyázó kastély reménytelensége a szomorkodás első számú oka. 1985-ben felújították, akkor a Somogyi Levéltár 1945 utáni anyaga ideköltözött, de néhány éve az kiköltözött. A kastélyt visszakapta a falu, árulja, de vajon kinek fog ez kelleni 150 millióért, amikor csak Somogyban van egy rakás eladó kastélyszálló? Pedig ez egy figyelemreméltó barokk kastély, nagytermében korabeli freskókkal, nem amolyan szokványos, századfordulós. A kastélyparkkal is sok szörnyűséget csináltak, ma már alig valami, de azért természetvédelmi terület. Itt van mindjárt a Nepomuki Szt. János szobor mellett egy szép fa, amit nem ismertem fel, talán hegyi juhar, a juharok sok-sok fajtájából.   Persze centi nem volt nálam, de hátha valaki profi dendromán is erre jár majd egyszer.

Ha erre jár majd egy profi dendromán, az mérje meg ezt a gyönyörű hársat is! Magas, sudár, nem igazán vastag, de ki tudja?

Nem sok sikerélményt adott most a fahatározás, ezt a szép öles fát sem tudtam meghatározni. Talán ezüst juhar.

A kastély mögött egy tiszafa, egy töpörödött platán és egy igen szép japánakác.

Egy fantasztikusan kinyúló ága van ennek a japánakácnak, jó széles is, de többtörzsű.

Hazafelé beugrottam még Gyulajba is. Itt az Év fája versenyre neveztek egy hársfát.A Templom-dombon néhány társa is áll.

Tényleg lenyűgöző fa. A képek nem adják vissza igazán méretét, hangulatát. A versenyre 447 cm-rel nevezték, ahol végül 4.lett.

A fa a másik oldalról a templommal. A templomdombról szép kilátás van a falura.

A gyökerei úgy türemkednek ki a talajból, mintha legalábbis mocsári ciprus lenne.

2018. február 10., szombat

Csak úgy a szokás tartása végett

Hajnali indulás
A lehetőségeket nagyban behatároló korlátozás.
Egerészölyv (?) szitál a földek felett

Emlék a múlt hétről, hó a Gemencben az Ásás-Dunánál.

Hattyúk a vetésben.


Sárközi hajnal. A nap szépen indult, de aztán gyorsan befelhősödött és szürke idő lett.

Ennek a képnek a készítésénél az amatőr fotós észreveszi a partra vetett csónak megörökítésében rejlő páratlan szimbolikus lehetőségeket.


Kárókatonák, szintén nem a meglepetés erejével.

Réti sas, csak úgy a szokás tartása végett.

Sáros, csak úgy a szokás tartása végett.

Szürke gém, csak úgy a szokás tartása végett.

Az Ásás-Duna, csak úgy a szokás tartása végett.

Még néhány hét kell a hóvirágoknak.

Van ami már lekonyul.