2018. január 21., vasárnap

Mostanában mifelénk...

Az erdők alja tele van hunyorokkal...

...melyek teljes díszükben pompáznak.

A madarak is élénkek.

Azért nagy öröm minden évben viszontlátni őket.

Szinte mindennap esik valami, többnyire eső.

A vetések szépen zöldellnek.

Mit cipel a kép közepén repülő nagy kócsag?

A széptölgyesi tavakat lassan feltöltik újra vízzel, de a nagy kócsagok kitartanak még.

Egy-két szürke gém is kitart még.

Mindig megcsodálom  a pocsolyákon a jég formagazdagságát.

Mifelénk az utak mentén ekkora dámbikák sétálgatnak.:-)

Meg ekkora gímszarvas rudlik.

Senki nem vitathatja el, hogy mifelénk nagyon szép vidékek is akadnak.

Meg hatalmas fehér nyárfák várják, hogy megmérjem őket.

Kárókatonák röpködnek.

2018. január 15., hétfő

Szél Győző fái a Duna-ártérben: 2. Béda

Délután Béda felé haladva Lukács Róbert is csatlakozott hozzánk. Csapatunk utunk egyik csúcspontjánál, a 668-as tölgynél

Nehéz persze eldönteni,hogy mi volt az igazi csúcspont,ha ilyen füzeket is látunk.

Ennél 900-as botoló fűznél nem hiszem,hogy láttam szebbet ebben a fajban.

A kisebbik,"csak" 800-as.

Négy fűz, sorba ültetve.

Nagypartosi Duna-part

Több réti sast láttunk, mint verebet.

Valahol ütközben.

Itt nincs átkelés, következik a kényszerű útvonal-módosítás.

A Nagypartos rétje.

Tipikus.

Ez se veréb.

Egy erdészháznál (gátőrháznál?) hatalmas tölgyek.

Ezt is megszámozták, ez a B(éda)4-es. De legalább nem rózsaszín festéket kapott.

Újabb hatalmas tölgyek.

A 668-as.

Itt sem verebek laknak. (Bár ki tudja, ezt már nem használják réti sasok.)

Az utolsó nagy tölgy mára.

Egyelőre ennyi, és ez sem volt kevés!

2018. január 14., vasárnap

Szél Győző fái a Duna-ártérben: 1. Solt és Harta környékén

Szél Győző az elmúlt időszakban aprólékos munkával, szívós kitartással feltérképezte csaknem a teljes Duna-árteret, nagy fák után kutatva. Ma ebből mutatott nekünk jó párat. A képen Győző egy fantasztikus nyár mellett áll valahol Harta és Dunapataj környékén. Győző blogján a vidéket lásd itt.

Indításnak egy fantasztikus 600-as (na jó, csak jövőre lesz az, ha nem történik valami katasztrófa.) tölgy Solt határából.

Errefelé több nagy tölgy kaparássza a szürke eget.( Hogy ilyen költőien fejezzem ki a magam.)

Fantasztikus környék tucatnyi hatalmas nyárral és fűzzel.

Listás nyarak mindenfelé.

Megdőlt, odvas fűz, de ez nem ér már oda a listára.

Tipikus. Fás legelők lehettek itt régebben, tölgyekkel, nyárfákkal, füzekkel.

A közvetlen Duna-part is tartogat hatalmas fákat.

Itt egy érdekes nyár-fűz szimbiózisra tekeredik a centi.
 
Elszomorító képet mutatnak a közvetlen Duna-partok.Szinte mindenfelé az ár által idehordott PET-palackok ezreit (vagy inkább millióit) rejti az ártér.

Az ember nem tud önfeledten gyönyörködni ilyen díszletek közt a hatalmas nyárfákban.

Tipikus.

Az 1553-as folyamkilométer.

Búcsú Solt környékétől.

Harta kulturált Duna-parti üdülőfaluja kellemes meglepetés volt. György az odavezető híd melletti nyárfát méri éppen.

A Duna Hartánál.

Itt is nyárfák tucatja.

Újabb centitekerés az óriások törzse körül.

Győző a nyáróriások közt.

A környék nyárkirálya távolabbról. A bejegyzés indító képe is ennél a fánál készült.