2016. december 17., szombat

Taplós ködben

Taplós mindig tartogat valami váratlan élményt, gondoltam, de most  nem lett igazam. A  fűz-szil-tölgy kombó viszont továbbra is jó formában van.

A nagy nádas füzesébe igyekeztem, de a nyáj őrzőinek fogvicsorgató morgásai  hatással voltak rám, így 180 fokos fordulattal a Suvatás felé folytattam utam.

A Suvatás partján annyira nem volt semmi,  hogy kínomban már a pókhálóra rakódott zúzmarát fotóztam. Aztán újra megfordultam és Taplósi-Holt-Duna alsó vége felé eredtem kerékpárommal, a szerencsére végig fagyos földön.

Életem első aranysakálját itt láttam Taplóson. Így logikusnak tűnt, hogy a sakál erről az ingoványos, nádas-füzes területről már rég kiszorította a rókát.De ez szemlátomást nincs így.

Tipikus. Háttérben a nagy fekvő fűz, amihez később még odamegyek.

A Taplósi-rét szélén lévő kis tó körüli füzes-nyaras

Ez a Taplósi-Holt-Duna egyik kis öble. Régebben egyszer már jártam erre.

Egy nagy kócsag árválkodik a jégen

Ezt a képet akár fekete fehérben is készíthettem volna.

Ez a fekvő fűz.

Hatalmas galagonyás-vadszőlős dzsuvák vannak errefelé.

Szokatlanul igényes, mondhatni minőségi cipő volt egykoron.

A Gógára menő út mellett áll ez az 570-es nagy odvas, öreg fűz. Régóta figyelem, néhány nagy ága már letört azóta.