2016. szeptember 11., vasárnap

Füzértekercstúra Kakasdon

Esterházy írta egyszer, hogy ő mindig szerette a menzán azokat az ételeket, amiket arról neveztek el, amiben feltűnően hiányt szenvedtek, mint például a mákos tésztát.Ennek a logikának alapján neveztem el én is ezt a túrámat.  


A Kakasd melletti, birkák által karbantartott domboldalak felé indultam. Az odavezető dzsuvásban nagy diófa. Most, hogy a közönséges diók is bebocsájtást kaptak 300 cm-től a Pósfai-listára, érdemesnek gondoltam  rámérni erre, de cserbenhagyott a szemmértékem.

Arra gondoltam, ha nem találok füzértekercset errefelé, akkor is érdemes lesz errefelé bóklászni, mert itt mindig van valami érdekes. Ekkor a semmiből a fejem felett 10m-re elhúzott egy rétisas. Mire fényképezőgépemet hadra fogható állapotba hozom, már messze jár.

Végül felkapaszkodom a dombtetőre, ami a Szekszárdi-dombság legszebb kilátópontja. Sokkal szebb hely ez, mint a bati-kerereszti kilátó, de meg kell érte szenvedni. (Most nyilvánítottam kb. harmadszorra a Szekszárdi-dombság legszebb részének ezt a turistautak által gondosan elkerült vidéket.)

A másik irányba tekintve.

A szemközti domboldalon a kakasdi borókás.

A Mecsek és a Széptölgyesi-tavak

Szerintem logikusan gondoltam, hogyha valahol találhatok őszi füzértekercset a Szekszárdi-dombságban, akkor ezek a domboldalak lehetnek csak. De nem találtam. Itt már korábban ráakadtam héricsere, eper gyöngyikére, nagyezerjófűre..

Őszi kikericcsel vigasztalódtam.

Van itt fehér változat is

A réteket itt erősávok tagolják, amik általában sokkal áthatolhatatlanabbak, mint ez, ahol még járnak a birkák.

Izzik a galagonya ruhája

Atalanta lepke

Hatalmas dzsuván átvergődve érem el a borókást. Itt is átnézem a domboldalakat, de semmi. Először bánom meg, hogy rövid nadrágban jövök, pedig a 32 fokban jó ötletnek tűnt.

Továbbhaladva a dzsuvában váratlanul egy listás (410cm)-es eperfába botlom. Jó öreg lehet, kettényílt már, ahogy az ezeknél szokás, és potyognak már az ágai is. 

Aztán löszszurdikok által szabdalt iszonyatban az is eszembe jut, hogy már többször megfogadtam, hogy ide nem szabad rövidnadrágban jönni, bár lehet, hogy egy lovagi nehézpáncélzat lenne csak a kielégítő viselet. (Abban meg haladni nem lehetne)

Ebbe a löszkútba se célszerű beleesni.

Aztán kiugrom az utóbbi időkben dögunalmassá vált Széptölgyesi-tavakhoz.

Tőle sem jöttem lázba