2016. április 17., vasárnap

Szigetvári dendromán találkozó: 1. A Dél-Zselicben

 Lukács Robit dicséri a hétvégi szigetvári dendromán találkozónk. Több újszerűség is jellemezte mostani összejövetelünket. Az egyik új vonás mindjárt a képről is látszik: soha nem volt még ilyen magas az oldalbordák, a hölgyek aránya.  A kép bal oldalán: id. és ifj. Baranyai László, Pósfai Mihály és felesége. Középen az egyik főszereplő, a rétfalui nagy nyár. Jobb oldalon, balról jobbra haladva: szerénységem, Lukács Róbert, Szanyi János és felesége (guggolva) Varga Anna, feleségem (guggolva, takarásban) Jandala Attila,  Pósfai György és felesége (guggolva). Varga Anna  új tag volt a találkozón, ő biológus, a fás legelők a kutatási területe. 

A másik újszerű vonás az volt, hogy főként kerékpárokkal közlekedtünk. 

Pénteken alkony felé Lukács Robi hármunkat kivitt az almamelléki cserfához. Először a szemközti domboldalról néztünk szerteszét

A nagy csernél. Kevés ilyen szép tölgyünk van.

Belépett a hatszázasok közé

A falu temploma a fa mellől

A csertölgyek még nem igazán zöldülnek

Szerény társa egy gyertyán

Zselici kirándulásaink második helyszíne  a patapoklosi fás legelő volt, a vasárnapi napon. A fás legelő egy erdő közepén található. Az erdőfolt sok gyertyánnal indult, amelyek közül több listásnak bizonyult. 

Gyertyán és tölgy

Ez a tölgy csak négyszázas, de hatalmas a koronája.

Egy piros fazék helyes fényképezése. Útmutató az ollalológiához. 

A lelet egy listás gyertyánnal

Gyönyörű erdőrészlet gyertyánokkal
  
Mérés...

...és várás a műholdjelre. Több listás vadkörte is akadt itt. 

Tipikus gyertyános erdőrészlet.

A gyertyános erdő után jött a tölgyfás legelő maradványa

Előtérben a legnagyobb tölgy. Komoly és lezáratlan diskurzus alakult ki a tölgyek ismerői közt arról, hogy pontosan milyen faj lehet ez. Ez nem a szokásos kocsányos tölgy volt, mint ahogy első ránézésre tűnt. (Végül valamiféle kocsánytalannak ítélte a közvélekedés)

Egy listás cser törzse

Ellenfényben

Készül egy fénykép
Vasárnapi második helyszínünk a lajosházi 700-as tölgy volt. 

Lukács Robi rengeteg csodálatos fatalálata közül erre a legbüszkébb, méltán.

A másik oldalról

Erről a két, leginkább női kebleket idéző dudorról a következőt tudtuk meg Robitól: A nagy fa az 1970-es években  zavarta a szántóföldi művelést, ezért ki akarták vágni. A helyi erdésznek azonban sikerült elérnie, hogy ne az egész fát vágják ki, hanem csak azt a két nagy alsó ágat, ami benyúlt a szántóföld fölé. A fűrészelés nyomai szerencsére behegedtek,

Feltűnően sok időt töltöttünk a nagy fa koronája alatt, beszélgetve, nézelődve.

Láttam egy kék  nünükét a tölgy melletti erdőben

Ez a cincér meg feleségem vállán landolt.

Míg a fánál beszélgettünk, elhúzott egy fekete gólya is.

Visszafelé pedig őzek ugráltak előttünk. Ennek az őznek csak a fényképe csalóka, valójában nem három lába volt, hanem a négy, de az egyik éppen takarásban van.