2015. február 28., szombat

A Szedresi-sziget (A tarkasáfrányos rét)


Seres Milán tudósított  arról, hogy már virágzik a védett tarka sáfrány  szedresi réten. Ma reggel én is kimentem a rétre, de még nagyon szezon elei a hangulat. Ráadásul a szürke, esős időben az a néhány csenevész, ami már előbújt, ki se nyílt rendesen.   

A helyiek Szedresi-szigetnek nevezik a területet. Jöjjön egy kis történelem. Az 1.katonai felmérés térképén (1780 körül) még nem látjuk Szedrest, hiszen azt Bezerédj István csak az 1830-as években alapította. Az egykori ős-Sárvíz által alámosott magas part- ami  a vidék legfőbb jellegzetessége- jól látszik a térképen. A rét helyén ingovány. A Sárvízből már kiindul egy csatorna, ez a Nádor-csatorna, a mai Sió őse. Mellette a Sárvíz szabadon kanyarog még. Medina falu mellett Alsó-Apáti van jelezve, ez mellé települ majd később Szedres.
(Térképek: http://mapire.eu//)

A 2.katonai felmérés idejére (1850 körül) már a Sárvíz is kiegyenesítése is megtörtént. Az ingoványok helyén a kiszáradási folyamatnak megfelelően már ott van az a rét, ahová ma látogattam ki. Szedres is kiépült. Már két Apátipusztát is látunk, az alsót megkülönböztetésül Bözsánpusztaként is szerepeltetik. (Az igazság szerint a név helyesen Bézsán vagy Bésán lenne,  a bárói családról kapta a nevét.)  Később ezt Alsó-Apátinak nevezik el. Mellette az út mentén kis kereszt jelzi a temetőt, ahová szintén benéztem.  1850 óta itt lényegileg csak két nagy változás történt: Szedres nagyobbra nőt, és Alsó-Apáti (Bézsánpuszta) egy víztorony kivételével teljesen eltűnt

A rét.Szemben lévő meredek löszpartletörést  ma Cukor-hegynek nevezik a helyiek. 

Mivel túl sok látnivaló nem volt a réten, benéztem a szomszédos kis erdőfoltba, ami Alsó-Apáti egykori temetőjét rejti.

Mondhatni, hogy szinte már a folklór része volt a bárói, tiszttartói kripták szisztematikus kifosztása. Itt is a kripták oldalába vájt aknák nyomait látjuk. Természetesen a feltételezhetően nemes kőből állított síremlékek sincsenek már meg. 

Tipikus

A temető meghatározó fái  a 19.század végén nagyon népszerűvé váló amerikai eredetű nyugati ostorfák. Lehet, hogy ezek már kivadult példányok, mert jó ideje  invazív fajnak számít ez a fa.

Tipikus.

Még inkább tipikus. 

A szegényeknek csak egyszerű fakeresztre tellett. Sorsuk a gyorsabb enyészet.