 |
| Lengyel a Tolnai-hegyhát déli részén terül el. Lengyel jelentőségét az adta, hogy az Apponyi család uradalmi központja volt.Ma a vidék turisztikai központja Annafürdő. A hely nevét gróf Apponyi Rudolf feleségéről, gróf Benckendorff Annáról (1818-1900) kapta. Az itteni fürdő azonban korábbi. Apponyi József feleségének, gróf Pejacsevich Teréznek épített itt először egy gőzfürdőt, betegségeinek kezelésére, 1846-ban. Ehhez -a vidéken egyébként ritka- természetes forrás vizét használták fel. A gróf végrendeletében már úgy intézkedett, hogy a fürdőt meg kell nyitni a helyi lakosok előtt is. |
 |
| Apponyi Józsefet Rudolf követte. Felesége, Benckendorff Anna a fürdőt jelentősen továbbfejlesztette. Ő építette a ma látható régi épületet, ahol hat pihenőszoba volt kádfürdőkkel. A grófnő külön rezidenciát épített magának, ami ma a vadászház. Apponyi Rudolfot fia, Sándor követte az uradalom élén. A jótékonykodásairól is híres gróf és felesége, Esterházy Alexandra idején is élénk társasági élet zajlott itt, amint erről ez az 1891-es képeslap is tanúskodik. A falu kastélyparkját másutt már ismertettem, és a falu rengeteg látnivalójára sem térek ki e helyütt, csupán a Lengyel környéki erdők bemutatására szorítkozom. A képek 2004 és 2010 közt készültek. |
 |
| Az Anna-forrás környéke, hatalmas kidőlt bükkel. |
 |
| A forrás körüli erdő bükkfái 170-180 évesek. közülük akad, ami megközelíti a listás méretet. Mindenesetre szokatlan, és a terület hűvösebb mikroklímájára utal, hogy ilyen alacsonyan is bükkerdőre akadunk, bár ilyenre a szomszédos Zselicben még szebb példákat látunk. |
 |
| A turisztikai központ vonzerejét egy mesterséges tóval is fokozták. |
 | |
| Az itt lévő több tanösvény egyike egy kilátót is kapott, ahonnan szép kilátás van a Tolnai-hegyhát szelíd dombjaira. |
 |
| Annafürdőn egy kisebb vadaspark is van. Gímszarvas. |
 |
| Vaddisznó kocáival |
 |
| Fachwerkes kis épület. |
 |
| Annafürdői kereszt 1897-ből. Az Apponyiak Tirolból több szépen faragott keresztet hozattak, amiket egy-két helyen még ma is látunk. |
 | ||
| Annafürdőtől néhány kilométerre Mucsi irányába található a Papdi-kápolna, ami régen jeles búcsújáró hely volt.A kápolna előzménye a török időkben elpusztult Alsó-Papd falu kis temploma volt. Ezt az 1720 körül itt megtelepedő mucsiak és a lengyeli németek többször felújították, Mária-kegyhelyként tisztelték. A rom helyére 1882-ben újabb kápolna épült.A mocsaras vidéken álló templom azonban megsüllyedt,ezért 1930-ban új templomot emeltek a régi helyén. |
 |
| A Tolnai-hegyhát geológiai felépítése a Szekszárdi-dombsággal azonos. A mélyen húzódó gránitos, gneiszes alapra vastag pannon üledékréteg rakódott, amit Lengyel környékén vastag pleisztocéni lösz takar. Ebben a löszben alakult ki a Betyár-gödör hosszú és látványos árokrendszere is, amely menetén a Lengyeli Sánc felé haladhatunk. |
 |
| Löszmélyút |
 | |
| Lengyel nemzetközi hírnevét Wosinsky Mór ásatásai alapozták meg. A lengyeliek egykor csak Töröksáncnak nevezték az itt látható földvárat, amiről Wosinszky kimutatta, hogy neolitikus eredetű. Ez lett a lengyeli kultúra névadója. A képen Wosinsky emlékköve a sáncon. |
 |
| Kilátás a sáncról |
 |
| Az egykori ásatások nyomai a sánc területén. |
 |
| A sánc helyenként ma is több méter magasan húzódik. Ez a sánc a lengyeli kultúrára rátelepülő bronzkori nép műve már. |
 |
| Löszmélyút vezet a sánchoz a kurdi országútról. |
 |
| Kora tavaszi erdőrészlet |
 |
| A vidék flórája is a Szekszárdi-dombságra emlékeztet azzal, hogy sok a szubmediterrán elem, mint pl. az illatos hunyor, és akad még szúrós csodabogyó is. |
 |
| Kora tavasszal itt is tömegesek a keltikék |
 |
| Nem ritka a májvirág sem |
 |
| Közönséges a kis télizöld (meténg) |
 |
| Tavaszi hérics is akad |
 |
| Kis apollólepkék |
 |
| Egy újabb tiroli kereszt Miklósmajor mellett (2004). Miklós-major a nevét gróf Esterházy Miklósról kapta. A keresztet az Apponyiakkal rokonságban álló Miklós gróf felesége, herceg Borghese Camilla állíttatta férje emlékére. 1900. április 16-án lett felszentelve. Lengyel történetéről még sokkal többet meg lehet tudni Bai József könyvéből. |
