2012. január 15., vasárnap

Tamási tölgyek

Ma végre eljutottam Tamásiba. A miklósvári városrész  parkerdejétől nem
messze K.Németh András neves idevalósi régész-muzeológus remek
tölgyeket talált. K.Németh Andrásnak éppen a napokban jelent meg
A középkori Tolna megye templomai című alapműve, ami nemsokára többször
lesz hivatkozási alappontom.

Egy remek, de nem listás fa, amit Pósfai György korábbról is ismert.
Mint K. Németh András adatokkal alátámasztotta, korábban itt egy fás
legelő volt, ahol  sokáig majálist is tartottak, mígnem a 1950-es években
megépített erdőgazdasági üzem a terület sok ősi fáját elpusztította.
Nincs meg ma már Vas Gereben fája, és a csodafa se, amiről egy 1932-es
Erdészeti Lapok is tudósít.
Frissítés: Ez a fa is kidőlt  


A régi fás legelők állandó kelléke a vadkörte is.

Az erdő mélyén sok öreg roncs

Az erdészet elaggott épületei közt áll a legnagyobb tölgy.
György tavaly 558 cm-nek mérte a kerületét.

Több halottnak tűnő fa áll még az erdő sűrűjében.
Ezek a fák a Gyulaji-erdő első találatai. Azt hiszem nincs
még egy olyan erdőség hazánkban, amelyik ennyire zárt
és megközelíthetetlen lenne, mint ez. Ezen nem vezetnek
keresztül turistautak, még  a Google Mapsen sincs
a belső területeiről egyetlen egy fénykép sem.
Már az Esterházyak idején zárt vadászerdő volt ez, és
az ma is.